Szavaid simogatva vetkőztetnek 

s mellette üresen földre hull szavam, 

melegítve testem átöleli lelkem 

s én előtte térdelve meghajtom magam, 

mert szavaid átjárnak, s felemelve engem 

befogadva születnek, ébrednek szívemben, 

s ha fájnak is lüktetve keringve eremben, 

kitárom és hagyom, hogy vérré váljon bennem.