Egy nap elsétáltam a parkban,azok alatt a gyönyörű óriási fák alatt…két kislány játszott…csak elmosolyodtam.. eszembe juttatták a régi szép időket,s habár kicsit bohókásnak tűntek mégis irigyeltem őket,mert tudtam mit jelentenek azok a tiszta pillanatok…Másnap a barátommal sétáltam arra…a két kislány megint ott ült és játszott,s mikor megláttak kéz a kézben 1 fiúval,csókot váltani csak elmosolyodtak,hisz még nem tudták mit fog ez nekik jelenteni később. Mikor legközelebb arra jártam a két kislány csak sírt…elvesztették a játékaikat…elmondtam nekik,hogy elveszíteni valamit fáj,de majd valami más pótolja a helyét…Tegnap a parkban ültem…arra jött a két kislány…félve megálltak mellettem,megsimogatták a hajam: - Elvesztettél valamit? - kérdezték a könnyeim letörölve.. Igen, az életkedvem… de majd pótolja valami más.